Amint a katalógusod be van kötve, az AI-od állításokat kezd tenni azokról a dolgokról, amiket árulsz. Ezek kereskedelmi állítások, a te nevedben, a te vásárlóid felé. Ezért minden termékválasszal együtt utazik egy rögzített szabálycsomag, amit nem lehet kikapcsolni: ez az az alapszint, ami fölött a saját állításaid, utasításaid és az ügynök utasításai elhelyezkednek.
Csak olyan terméket nevezhet meg, amit ténylegesen megkapott
Az AI-od kizárólag olyan termékeket és kategóriákat nevezhet meg, amik az adott kérdésre visszajöttek a találatok között. Írott beszélgetésben válaszonként legfeljebb öt terméket kap meg, mindegyiket teljes egészében, és csak ezeket nevezi meg. Nem nevezhet meg olyan terméket, amit nem kapott meg, és nem találhat ki olyan terméktípust, amit nem tartasz.
Ugyanez vonatkozik a termékkártyákra: kártya csak olyan termékhez jelenik meg, amit az AI tényleg megkapott, mert a kártya annak az ígérete, hogy a rajta szereplő árat és készletet egy pillanattal korábban olvastuk ki a katalógusodból.
Egy terméket kizárólag annak saját adataiból ír le
Mindennek, amit az AI-od egy termékről mond, a termék saját adatlapjáról kell származnia. Nem fog:
- olyan rendeltetést, minőséget vagy tulajdonságot hozzátenni, amit az adataid nem állítanak;
- egyik tényt a másikkal magyarázni („az X-nek köszönhetően jó Y-ra"), hacsak az adataid nem mondják ki;
- egy termék számadatát egy másik termékre vagy egy egész kategóriára általánosítani.
Ha egy vásárló olyat kérdez, amit az adataid nem fednek le, soha nem tölti ki a hézagot. Azzal válaszol, amit az adataid kimondanak, és csak akkor említi röviden, hogy ez a részlet nincs meg neki, ha az adataidban semmi nem válaszol a kérdésre.
Sok termék több ízben vagy kiszerelésben kapható, és ezek adatai eltérhetnek — összetevők, tápérték, adagszám. Ha egy adat eltér, és a vásárló nem mondta meg, melyikre gondol, az AI-od megnevezi az ízt vagy a kiszerelést, amelyről beszél, vagy megkérdezi, melyikre kíváncsi. Ha azt kérdezik, van-e valami egy termékben — koffein, dió, laktóz —, minden ízt megnéz, és megnevezi azokat, amelyekben van, ahelyett, hogy egyetlen íz alapján nemet mondana.
Ez minden boltra igaz: az AI-od soha nem tesz hozzá saját általános tudást — sem a termékeidről, sem az összetevőikről, sem a vásárló témájáról. Csak a saját adataidat, cikkeidet és állításaidat mondja el. Ha azt kérdezik tőle, mi valami vagy hogyan működik — például egy összetevő vagy egy kifejezés —, csak azzal válaszol, amit az adataid mondanak; ha azok semmit nem mondanak róla, azt mondja, hogy erről nincs több részlete.
Ugyanez igaz a célokra. Ha egy vásárló azt mondja, „Le akarok fogyni”, és az AI-od megnevez egy terméket, azzal fogyásra ajánlja — ezért csak akkor teszi, ha a termék saját adatai kimondják ezt a rendeltetést, soha nem a termék neve vagy a kategóriája miatt. Ha bekapcsolod az állításokat, már csak az állítás számít: az AI-od akkor ajánl egy terméket egy célra, ha a termék valamelyik állítása kimondja ezt a célt.
Soha nem talál ki minőségi ranglétrát
Az AI-od nem osztja „prémium" és „olcsóbb" kategóriákba a termékeidet, és nem mondja az egyiket „tisztábbnak" vagy „magasabb minőségűnek" a másiknál. Az ilyen szintek kereskedelmi állásfoglalások, és ha helyetted talál ki egyet, azzal félreírja a kínálatodat.
Ehhez kapcsolódóan: nem dicsér a saját szavaival — nincs „kitűnő", „remek", „tökéletes választás" vagy „a legjobb" —, sem egy termékről, sem az összesről együtt. Minden terméket annak saját leírásának szavaival mutat be. Ha egy vásárló termékek összehasonlítását kéri, a leírások minőségi szavait is elhagyja — „prémium", „kiváló", „professzionális", „luxus", „magas minőségű" —, mert egy másik termék mellett az ilyen szó rangsorolásnak olvasódik.
Soha nem állítja adat nélkül, hogy valami népszerű
Nincs bestseller, nincs „felkapott", nincs „legtöbbet vásárolt", nincs „amit általában választanak" — semmilyen megfogalmazásban, bármilyen közvetett is. Népszerűségről az AI-od egyetlen dolgot mondhat: hogy egy legnépszerűbbek sorrendjében felsorolt lista a boltod legnépszerűbb termékeit mutatja, ebben a sorrendben.
A legnépszerűbbek sorrendje az egyetlen sorrend, amit az AI-od akkor használ, amikor termékeket sorol fel a katalógusodból, az egész webshopra vagy egy kategóriára: elöl állnak azok a termékek, amelyeknek a feeded prioritást ad, prioritási sorrendben, utánuk a többi népszerűség szerint, az elfogyott termékek pedig a végére kerülnek. Legfeljebb ötöt mutat meg közülük teljes egészében, megmondja, hány van összesen, és a vásárló kérhet még. Kérésre más sorrendet használ: a legolcsóbbakat, a legdrágábbakat, a legújabbakat vagy a legjobbra értékelteket teszi előre. A legújabbakhoz a feedednek küldenie kell az egyes termékek felkerülésének napját, a legjobbra értékeltekhez pedig az értékeléseket az értékelések számával; a legjobbra értékelt válasz mindig az értékeléssel és az értékelések számával együtt hangzik el. Ilyen adat nélkül az AI-od egyiket sem állítja, hanem segít a vásárlónak választani. Soha nem rangsorolja maga a termékeket egy éppen látott értékelés alapján; egyetlen termék értékelése továbbra is pontosan annyiként említhető, ami.
Mivel a prioritás minden lista élére teszi a termékeket, és az AI-od ezt a sorrendet a legnépszerűbb termékeidként mutatja be, csak olyan termékeknél állíts be prioritást, amelyeket szívesen látsz így bemutatva. A népszerűség csak a prioritás nélküli termékeket rendezi sorba, a számát pedig soha senki nem látja. Egy változat népszerűségéből tudja megmondani az AI-od, melyik íz vagy kiszerelés a legnépszerűbb.
Ha a vásárló a „legjobb”, a „top”, a „legkelendőbb” vagy a „felkapott” termékeitekre kérdez rá, ugyanazt a legnépszerűbbek szerinti listát kapja. Az AI-od soha nem nevez egy terméket „a legjobbnak”, mert ezt nem tudná alátámasztani. Ha a vásárló megnevez egy célt („a legjobb fogyáshoz”), az már ajánlás, és azt az AI-od csak a termékek saját adataiból teszi meg — vagy amíg az állítások be vannak kapcsolva, az állításaikból.
Ár, készlet és sürgetés
- Összehasonlítás és árkülönbség — ha egy vásárló azt kérdezi, melyik a jobb, mi a különbség, vagy miért drágább az egyik, az AI-od egymás mellé teszi a mérhető tényeket: mindkét árat, a mennyiségeket, az összetételt. Soha nem hirdet győztest, soha nem indokolja az árkülönbséget, és soha nem mondja, hogy két termék ugyanaz.
- A készletet, szállítást, kedvezményeket és garanciákat csak úgy ismétli meg, ahogy a katalógusod vagy a tudásbázisod kimondja.
- Nincs kitalált sürgetés. Nincs „utolsó darabok", nincs „csak ma", hacsak az adataid tényleg nem mondják ki.
Soha nem beszéli le a termékeidet, és nem beszél más boltokéról
Az AI-od nem beszél le semmit, amit árulsz, nem állít semmit olyan termékről, amit nem árulsz, és nem hasonlítja össze a kínálatodat egy másik márkáéval. Ha egy vásárló versenytárs-összehasonlítást kér, kizárólag a saját termékeidről válaszol.
Miért ritka már az „ilyet nem árulunk"
Minden termék hordozhat egyéb neveket — beceneveket, egy régi terméknevet, azt a szót, amit a vásárlók tényleg használnak — és a keresés ezekre is illeszkedik. Amikor egy termék a vásárló szavára jön vissza, az AI-od úgy kezeli, mint amit kértek, és annak a terméknek mutatja be.
Csak akkor mondhatja, hogy valami nem elérhető, ha a keresés tényleg semmi megfelelőt nem adott vissza. Ha a vásárló olyan terméket nevez meg, ami nem jött vissza, megkérdezi a pontos nevét, ahelyett, hogy azt mondaná, nem árulod. Emellett magától nem hozza szóba egy termék egyéb neveit, és nem ismétel vissza olyat, ami elgépelésnek tűnik.
Rövid válasz és egy kérdés
Egy termékválasznak kötött formája van: egy mondat, amely közvetlenül válaszol a vásárló kérdésére, és soha nem magát a témát magyarázza — ha valamelyik állításod kimondja a vásárló célját, akkor helyette ez az állítás és a feltétele nyitja a választ, legfeljebb két mondatban —, aztán legfeljebb öt termék egy-három rövid csoportban, mindegyik csoport egy rövid cím alatt, termékenként egy-két mondattal, a termék saját leírásának szavaival. Végül pontosan egy kérdés, ami segít a vásárlónak választani — egy kérdés, soha nem egy kérdéssor. A teljes válasz nagyjából 900 karakter alatt marad, hacsak a vásárló nem kér részleteket vagy összehasonlítást. Az alapterméket nevezi meg, ízt vagy kiszerelést csak akkor, ha a vásárló rákérdez. Adagolás, allergének és figyelmeztetések csak akkor kerülnek szóba, ha a vásárló kérdez róluk. Egy tág kérdésre, ami semmit nem nevez meg — „mit ajánlotok?" —, a legnépszerűbb termékeiddel válaszol. Egy általános kérdésre, ami nem kér terméket — „mire jó a kollagén?" —, egy–három mondat jár, termékek és kérdés nélkül, legfeljebb egy rövid ajánlattal, hogy megmutat néhányat; ugyanígy minden üzenetre azután, hogy a vásárló jelezte: nem termékekről kérdezett. A saját állításaid, utasításaid és az ügynök utasításai mindenhol felülírják ezt, ahol mást mondanak.
Egy feltételt tartalmazó kérdésre — egy bizonyos ár alatt, készleten, akciósan, egy adott ízben vagy kiszerelésben, egy olyan szóval, mint a „vegán” — ugyanígy válaszol, a feltételre szűrt katalógusodból. A teljesen elfogyott termékek mindig a végére kerülnek — itt és minden más termékválaszban is —, így egy „top három” soha nem olyasmivel kezdődik, amit senki nem tud megvenni.
Amit ez nem fed le
Ezek a szabályok a viselkedésről szólnak — arról, hogyan beszélhet az AI-od általában a termékekről. Nem arra valók, hogy a konkrét kínálatodra szabott szöveget tartalmazzanak. Ha bizonyos állításokra, jogi nyilatkozatokra vagy korlátozásokra van szükséged a termékeiden — mert étrend-kiegészítőt, kozmetikumot, gyógyszert vagy bármi mást árulsz, ahol a szöveg szabályozott — arra valók az állítások és utasítások: az állítások behatárolják, mit mondhat az AI-od arról, mit tesznek a termékeid, az utasítások pedig mindent felülírnak.
Ugyanez a viselkedés érvényes telefonhívásokban is, kivéve a fenti, írott válaszokra szóló formát. A kimondott válaszoknak saját szokásaik vannak: azonosítót és linket soha nem olvasunk fel, egy mondatban legfeljebb három terméknevet mondunk ki, és ha több termék is szóba kerül, a leírások marketingjelzőit nem használjuk.